Dr. Szöszi rovata: A szőke nő is ember!

Igen! Ez igazán találó megfogalmazás! Elegem van már abból, hogy külön kategóriába sorolnak bennünket, szőkéket! Negatív értelemben persze.

A szőkék nevében igenis felháborodásomnak adok hangot. Még hogy szőke nő-s viccek, meg így a szőke, meg úgy…hogy a szőke azért festi be a haját szőkére, hogy még hülyébbnek látsszon.

Nem értem, miért nem fogadják el, a szőke nők esetében, hogy tévedni emberi dolog, vagy mondjuk, hogy ilyen a stílusuk.

Igen, ilyen a stílusuk… szőkés! Mert igenis a szőkék intelligensek és felesleges az intelligenciájukon gúnyolódni.

Több érvet is felsorakoztathatnék magas IQ hányadosuk bizonyítékaként… pl. mint híres szőke tudós volt, a hogyishívják, de különben is a személyes adatvédelem miatt nem közlöm nevüket. Viszont, a színésznők és popdívák esetében, mint csillag az égen annyi a szőke!

Úgy érzem, itt az ideje, hogy mi szőkék összefogjunk! Ez így nem mehet tovább! Az, hogy valaki szőke, az nemhogy nem hátrány, hanem abból erényt kell kovácsolni. Pl. a közlekedésben elmarad egy elsőbbségadás? Sebaj, egy vállrándítással elintézhető, hisz úgyis azt mondják majd, hogy: nem csoda hisz szőke!

És sok politikus is szőke… némelyik igaz, átfesteti a haját, de én rögtön felismerem őket döntéseik alapján, mert azok igen szőke stílusúak. Tudjátok mi a mesterséges intelligencia? Amikor a szőke átfesteti a haját.

Ezúton is felszólítom szőke társaimat, hogy vállalják szőkeségüket! Fogjunk össze! Zord időket élünk. A társadalom kirekesztett értelmisége vagyunk. Ne hagyjuk magunkat! Pozitív gondolkodás!! Szeretem testemet, főleg a hajamat és annak színét. És örülök az életnek, és örülök a ….még sok mindennek, ami hirtelen most ( az idő rövidsége miatt) nem tudok felsorolni.

Igenis szőkék, el kell mondanotok, hogy nap mint nap milyen megaláztatások érnek benneteket. Erről beszélnünk kell, mert ha csak hallgatunk, talán sohasem tudódnak ki . Itt egy fórum, ahová írhattok, és megbeszélhetjük szöszi gondjainkat.

HÚSVÉT!!!!

Végre, végre, szúpika, itt van a tojásfestés ,a kis csibék, a nyuszi meg minden! Ja és a locsolkodás!

Kedveskedem is a kis nyuszi-muszimnak , naná, hogy nagyon figyelek ne szenvedjen semmiben hiányt. Észrevétlenül, sajnos annyira észrevétlenül, hogy szerintem nem is hallja, vagy ha hallja, nem is érti, el –elejtem annak a parfümnek a nevét amit annyira, de annyira szeretném, ha a húsvéti nyuszi hozna! Bár ha jól emlékszem és ez nálam jól működik, akkor nőnapkor, sőt még talán Valentin –napkor is próbálkoztam ezzel a módszerrel, de sajna nem jött be. Pedig még illatmintát is szereztem és elég gyakran szagoltattam vele, hogy ugye milyen jó az illata?, hogy hátha akkor….de, nem. Mégsem.

Én nem tudom, de néha olyan idegesítően lassú felfogásúak ezek a férfiak! De ha a komputeréről, valamelyik x program nemtomhanyadik csiplábának a kiskörméről lenne szó, azt bezzeg megjegyezné. Miért is nem olyat szeretnék…végül is megpróbálhatnám, hiszen olyan kis cukikák ezek a kis mütyürök, vagy nem?

Kezembe került, biztos takarításkor, egy szerelmes verseket tartalmazó antológia, gondoltam míg takarítok addig olvasgatok belőle. Hát jobb lett volna ha nem. Ugyanis Juhász Gyula teljesen kiakasztott! Képzeljétek a verse azzal kezdődik, hogy nem tudom szőkesége milyen volt már, de azt tudom, hogy…

És ez egy szerelmes vers? Hát ez az ember mindenre emlékezik csak arra nem, hogy milyen volt a kedvese haja? Hát mit nézett? Hova? A mezőre? Az helyett, hogy a nő hajában gyönyörködött volna ő a tájat nézte!

De nem is idegesítem fel magam rajta, a férjek előbb-utóbb mind egyformák.

Lehet, hogy megveszem magamnak az ajándékomat…biztos ami biztos. Mert a David Copperfield is megmondta, hogy az ember mindent elér, amit nagyon akar. Ja persze, hát ő is férfi, mit is mondhatna mást.

Juj, majdnem elfelejtettem, voltam olyanon, amit úgy hívna, hogy szeminárium és ott, olyan okos dolgokat hallottam!

Pl. azt, hogy régimódiak vagyunk, semmi de semmi újat nem alkotunk a saját művészetünkben, mert csak hagyományápolunk. Még jó is , hogy eljöttem ide, mert hát ott a mi falunkban ilyen okos dolgokat nem hall az ember fia pláne ha szőke! Meg még azt is mondta, hogy valamilyen feszten ami dombos, ott minden modern, meg külföldi és ha majd okosak leszünk és nem állandóan a hagyományápolással leszünk elfoglalva, akkor majd eljuthatunk pl. Franciaországba és franciázhatunk is! Olyan cukikákat mondott hisz Ő a MNT tagja! És belegondoltam, mennyire igaza is van, hiszen majd az unokáim és az ük-ük unokáim is ugyanazokat a hagyományokat, szokásokat fogják tanulni, amit még az én ük-ük öregapámék? Lehet, hogy már most se úgy csárdásoznak, ahogy én tudok? El kell mennem erre a dombra, hátha tanulok néhány új lépést!

El is határoztam azon nyomban, hogy én bizony szakítok a hagyományokkal. Modern, európai szöszi leszek és az utódaim is! Az elhatározást tett követte- ezt a gyerek fogalmazásából másoltam, de pont ide való, nem?

Mondtam is a gyereknek, nehogy locsolkodni kezdjen valami régifajta akármivel. Vettem is neki olyan illatot, hogy csak na! A legújabb illat, amit piacra dobtak: Hajnalban a rizsföldeken-így fordítottam le, mivel az én időmben a suliban nem volt választható idegen nyelv a környezet nyelve. Nem akartam, hogy a gyereket csúfolják, hogy a szőke anyja nem tudja elolvasni mit ír az üvegen.

Elvégre a szőke nő fia is legyen ember a talpán, locsolkodáskor főleg!

Mondtam is neki, nehogy valami régi locsolkodó versikét mondjon! Megbizsergettem költői vénámat és össze is fabrikáltam a locsoló versikét:

Szöszi nyuszi nagyot ugrik,

Itt is tojik, ott is tojik!

Yes, yes, yes!

Hideget, meleget,

Öntözgeti a kirekesztetteket,

Yes, yes, yes és yess!

Ó, ezt én írtam, csak és kizárólag én teljesen egyedül! Teljesen meghatódtam, mert nem is tudtam, hogy ilyeneket tudok. Lám, ha ez az ember nem mondja, hogy újítsunk, akkor nem is tudok róla, hogy milyen tehetségnek vagyok a birtokában. Elejében csak úgy magamnak olvasgattam fel, ízlelgettem a szavakat és örültem, de aztán életem egyetlen párját is megörvendeztettem a versikét. Arra gondoltam, ha elég hangosan mondogatom, majd bebújik a fülébe és megragad abba az okos nagy fejében. Egy ideig nem történt semmi, de aztán kimeresztett, talán könnyes szemekkel rám nézett a komputere mögül. Látszott rajta, hogy a meghatódottságtól nem jut egykönnyen szóhoz, de aztán sajnos mégis megszólalt. Nem is volt benne sok köszönet, most tudtam meg csak igazán kivel élek együtt. Egy teljesen régimódi, hagyományos, ódivatú emberrel!

Mert neki minden, amit nem az Interneten olvas vagy lát, az minden rossz! Az, hogy mit mondott, az teljesen mindegy, mert én haladni akarok a korral, ő pedig… ő csak bámulja az Internetet, nagyon tudja ő, hogy manapság mi a trend!

Megyek és daueroltatom a szempillámat, mert hétfőn jönnek a locsolkodók és igazán nem fogadhatom így őket! Addig is puszika szöszkéim!!!